Solitaire – Régi ismerős

Kinek ne lenne ismerős ez a klasszikus zöld háttér, a szabályosan elrendezett kártyalapok tömege, és a siker elérésekor a paklik áramlása? Bizony, a pasziánsz már jó ideje meghódította a mobil platformokat is, természetesen több fejlesztőtől is. Ebben a tesztben a Brainium változatáról lesz szó, ami mechanikájában teljesen a Windows-okban levőre hajaz, azonban több plusz funkcióval is rendelkezik.

Screenshot_2015-08-23-10-40-03-102

A játék alapjai

Aki mégsem ismerné a Klondike vagy Patience nevű pasziánszt, annak íme a játék szabályai. A képernyő tetején két részre lehet osztani a területeket, amelyek az általunk felhasználható kártyák, és az a cél, ahová mindezeket megadott sorrendben kell eljuttatnunk. Ez utóbbi színek szerint ász, 2, 3, stb. sorrendben történik. Míg a számítógépes változatban a bal oldalon található meg a pakli, és jobb oldalon a végső hely, addig ezt a Brainium megcserélte, ezzel is segítve a jobbkezes felhasználókat. Természetesen ez a beállításokban megváltoztatható. Lejjebb találhatóak meg azok a kártyacsomagok, amelyekből mindig csak a legfelső kártyát látjuk, míg el nem tűnnek az alattuk levő lefordított lapok. Az alsó részen csakis ellenkező színű, és értékben csökkenő sorrendű (az ászt egyesnek véve) kártyákat tehetünk egymásra. Ezeknek az oszlopoknak a mozgatásával, és a fenti pakli kártyáinak a felhasználásával kell elérnünk azt, hogy a célterületre mind a négy színből mindegyik kártya sorrendben felkerülhessen. Amikor ez megtörténik, a játék egy szépen animációval véget ér.

Solitaire kezdőképernyő

Miért pont ez a verzió?

Olvasóink joggal tehetik fel azt a kérdést, hogy miért nem egy másik fejlesztő hasonló játékával foglalkozunk, hiszen ahogy a bemutatóban is írtuk, több száz különböző változat létezik. A válasz minderre az, hogy olyan pasziánszt kerestünk, amely alapjaiban megegyezik a sokak által számítógépen megismert verzióval, mégis tud valamivel többet mutatni. De mik is ezek? Először is a szépen kidolgozott grafika, amely bár egy ilyen játéknál nem szokott mérvadó lenni, mégis érződik rajta, hogy igényes. Természetesen találhatunk kisebb méretű, kompakt verziót is, de a legtöbb okostelefont egy ilyen szintű program már nem izzasztja meg. Szintén emellett szól a statisztikai menü, amelyben az összes játszott, nyert játékon kívül láthatjuk a győztes sorozatokat, a lépések átlagos számát, és még temérdek olyan információt, amelyek alapján mérhetjük, mennyit fejlődtünk a játékban. Ezeket a számításokat nullázhatjuk is. Található beépített segítségrendszer, amely megmutatja, mely kártyákat tudnánk más oszlopokba pakolni. Egy elvesztett játék esetében ez általában ugyanazt a két-három lépéssorozatot mutatja, amelynek nincsen sok értelme, azonban míg az XP-s és korábbi változatokban nem volt segítség, addig a Vistától kezdve ugyanígy működött a tipp menü, így ezt nem rovom fel negatívumként. Apró figyelmességekből is akad néhány, hiszen változtatgathatjuk a kártyák és a háttér kinézetét is, és bekerült egy eredményrendszer is, amely inkább csak mosolygásra adhat indokot az ,,éjjeli bagoly”, és hasonló nevű teljesítmények miatt. Mindezek mellett több beállítási lehetőség és játékmanipuláció érhető el, azonban ezeknek a felfedezését az olvasókra hagyjuk.

Egy gombnyomás a befejezés

Egy gombnyomás a befejezés

Összegzés

Egy igazi klasszikusról van tehát szó, amely mindenféle, ám mégsem felesleges extrával van megpakolva. Ajánlom a letöltését mindazoknak, akik szerették a számítógépek elterjedésekor, hiszen ma is ugyanaz a játékélmény érhető el vele, mint akkor. Szintén mellette szól, hogy nem igényel sok szabadidőt, a gyakorlottabbak alig néhány perc alatt lejátszhatnak egy teljes meccset nulláról indulva is. Létezik belőle fizetős változat is, amelynek linkjét alul megtalálják, azonban ez sokkal inkább a fejlesztők támogatásáról, mint a plusz lehetőségekről szól, hiszen azokkal az ingyenes verziót is megpakolták.

Hozzászólás